Első feltárásához még szinte minden szakismeret híján kezdett a Tolna megyei Szárazpusztán, majd az ottani sikereken felbuzdulva – az azóta világhírűvé vált neolitikus lelőhelyen – a Lengyel község melletti Töröksáncon folytatott ásatásokat. Komoly tanulással, megfeszített munkával elérte, hogy a lengyeli sánc feltárásának hét éve alatt a csak műkedvelő módon régészkedő falusi lelkészből Európa egyik legismertebb őskorkutatójává váljék.

Amikor az általános nagy millenniumi lelkesedéshez csatlakozva Tolna vármegye is elhatározta saját történetének megírását, a honfoglalást megelőző időszak elkészítését Wosinsky vállalta. Már az anyaggyűjtés idején is fájlalta, hogy a tárgyakat az anyagi feltételeket biztosító Magyar Nemzeti Múzeumnak kell átengednie, s ekkor határozta el, hogy létrehozza a megye önálló múzeumát. Végül hosszas harc után elérte, hogy – ideiglenes megoldásként – az új gimnázium még üresen álló termeiben helyezzék el az általa és Apponyi Sándor által múzeumi célra felajánlott több ezer régészeti tárgyat.

Határozott és céltudatos munkájának eredményeként 1902-ben végre megnyitotta kapuit a neves építészpáros – Herzog Fülöp és Schickedanz Albert – tervei alapján készült, neoreneszánsz múzeumpalota. Az intézmény első igazgatójává Wosinsky Mórt nevezték ki. Múzeumi tevékenységét, tudományos munkásságát 1907-ben korai halála szakította félbe.

Szöveg: museum.hu    |    Fotó: kincsestolnamegye.hu, szallas.hu